Lugosihorror.hu
|
Életrajzok
| Lugosi Béla |
1882. október 20-án született az erdélyi
Lugoson, Blaskó Béla Ferenc Dezső néven, negyedik, egyben
legfiatalabb gyermekként. Hiába apja ellenzése, mindig is
színész akart lenni, 12 éves
korától kezdődően vett részt színdarabokban, miközben az
iskolát időszakosan kerülte. 16 éves korában szerb származású
édesanyjával (Vojnics Paula) a vajdasági Szabadkára költözött,
nővéréhez és sógorához. Többféle fizikai munka végzése mellett
itt kezdte el megalapozni színészi karrierjét, miután beugróként
főszerepet kapott, és helytállt a Rómeó és Júliában.
1902 és 1908 között színtársulatok tagjaként turnézott, mígnem a
debreceni Városi Színház szerződtette. Szűk két évig Debrecenben
lakott, majd 1910-ben áttette székhelyét Szegedre, a magasabban
jegyzett Szegedi Nemzeti Színház hívó szavára. 1911-ben
költözött a fővárosba, ahol a Magyar, a Királyi és a Budapesti
Színház alkalmazásában is állt, de a legfontosabb, hogy 1912-től a Nemzeti Színház tagja
volt. Nagyon sok színpadi műben játszott az elkövetkező években,
sikeres színésszé vált, igaz nem emlegették a legnagyobbak
között. Önkéntes alapon vállalt szolgálatot a
I. világháborúban, ahol hadnagyként az orosz és az olasz fronton
is harcolt. Sérüléseket szenvedett, de élve tért haza és a
háború végeztével kitüntetést is kapott. 1916-ban szerelt le és
miután felépült, a közelmúlt drámai élményeinek dacára rögtön
munkába állt némafilmek szereplőjeként. Sajnos egy sem maradt
fenn közülük. Politikailag a
baloldali nézetek álltak hozzá közelebb, tagja volt a Magyar
Szociáldemokrata Pártnak, a kommunista szervekkel pedig
problémamentes volt a viszonya. Ez volt az oka, hogy
az 1919-ben a kommunista terror helyébe lépő fasiszta terror
megtorlásaitól tartva, jobbnak látta külföldre emigrálni. A
célpont Berlin volt, az európai némafilmgyártás fővárosa, ahol
egyetlen év alatt 15 filmszerepe volt, persze többnyire kisebbek.
Sajnálatos módon ezek is mind elvesztek. Felix Wilhelm Murnau-val is
együtt dolgozott, de nem érezte otthon magát és 1920-ban hajóra
szállt, hogy szerencsét próbáljon az Atlanti-óceán túloldalán. New
York-ban élt az elkövetkező években, ahol a Broadway színpadon
játszott, színházi karrierje kibontakozott. 1927 a következő
fontos dátum, ekkor kérték fel a Drakula c. színdarab
főszerepére. Rengeteg helyszínen lépett fel a meglepően sikeres
turné során az ország területén, illetve az Egyesült
Királyságban. Emellett kevés filmben tűnt fel, de egy
kiemelendő: az 1929-es The thirteenth chair, ugyanis itt együtt
dolgozott azzal a Tod Browning-gal, aki két évvel később a
Drakula filmet rendezte. Az eredetileg felkért Lon Chaney, "az
ezerarcú ember" ezt nem érte meg, ami élete lehetőségét hozta el
Lugosi számára. Ez a horror klasszikus bombasiker lett, neve
pedig egybeforrt a szereppel. Még tartottak a forgatások, amikor
a Frankenstein főszerepére is őt kérték fel, de
visszautasította, mondván nem szeretne egy szövegrésszel alig
rendelkező karaktert alakítani. Még mindig ugyanebben az évben
megalapította a Magyar Nemzetiségi Színházat, ahol más,
Magyarországról emigrált
színészekkel vette körül magát, illetve egy évtizednyi ott élés
után felvette a zamerikai állampolgárságot. Több mint félszáz
filmben szerepelt a későbbiekben, de a sikeresebbek mindegyike a
horror és thriller műfajból került ki. A fehér zombi (1932) c.
remekmű kiemelkedik mind közül, ez volt az első zombie film,
felejthetetlen Lugosi-alakítással. A fekete macska (1934), A holló (1935), A láthatatlan sugár
(1936) és mellékszerepben A testrabló (1945) c. filmekben együtt
szerepelt Boris Karloff-fal, a műfaj másik sztárszínészével. Ott
volt még az Ördögi Denevér (1940), a Láthatatlan kísértet (1941), A hulla eltűnik (1942),
valamint egy jelenetre feltűnt A farkasember (1941) filmben. A '40-es évek második felében
és az 50'-es években már csak néhány B-kategóriás, illetve a
világ legrosszabb rendezőjeként elhíresült Ed Wood-féle viccesen
gagyi filmben szerepelt (jobban mondva bohóckodott). Összesen 36
alkalommal halt meg filmekben, amitől csak egy magasabb számot
ismerünk. Idősebb korára erősen visszaköszönt
a világháborúban összeszedett sérülése, ezért morfiumfüggőként,
rossz fizikai állapotban élte le utolsó bő 10 évét. 1956.
augusztus 16-án szívinfarktusban halt meg, Los Angeles-ben. A
9-es terv a világűrből c. film forgatását már nem vele
fejezték be. A Los Angeles agglomerációjába tartozó Culver City-ben
temették el. Egy gyermeke született, Bela Lugosi Junior,
1938-ban. 5 alkalommal házasodott. A legrövidebb 4 napig, a
leghosszabb 20 évig tartott, a magyar származású Lilian
Arch volt gyermekének anyja is. Első felesége, Szmick
Ilona még Magyarországon volt. Csillaga van a Hollywoodi Hírességek Sétányán,
egyetlen magyar filmszínészként. Ő az egyik leghíresebb magyar a
világban, az USA-ban pedig a leghíresebb, ezenkívül időtlen
kultusz övezi. Magyarországon a kommunista időszak cenzúrája
tiltotta a filmjeit, ennek köszönhetően épp hazájában nem örvend
nagy hírnévnek és népszerűségnek. Rob Zombie az 1932-es filmje nyomán nevezte el
'98-ban feloszlott zenekarát White Zombie-nak, a Bauhaus gothic
rock zenekar a Bela Lugosi's Dead, a Zagar magyar
elektronikus zenei együttes pedig Mr. Lugosi c.
számával emlékezett meg róla. Szórakozóhely viseli a nevét
többek között Berlinben és Valenciában is, Magyarországról az Art+ Cinema mozi nagytermét és a városligeti Vajdahunyad-vár hátsó
szegletében levő szobrot lehet megemlíteni.
|
|
Lugosi Béla Mozi Legenda
(1882-1956) |
 |
|